Beköszönés!

Nem egyszerű megfogalmazni az első bejegyzést, az ember nem tudja mit írjon, csak úgy leül a laptop elé egy tejeskávé társaságában, ami ráadásul kitalált költői fogás és e képzelt jeges-tejes kávét kortyolgatva morfondírozik, hogy mi a francot írjon legeslegelőször. Az író, ekkor úgy dönt, hogy önmagáról egyes szám harmadik személyben ír valamit, ki tudja miért, talán húzza az időt, hogy belélegezzen végre egy értelmes mondatot. Kitárja az ablakot, majd nagyot szippant a kinti szmogból, mire ráébred, hogy jobban tenné, ha inkább írni egy értelmes, de legalább minimálisan a témához kapcsolódó sort. Nos, a végeredmény párját ritkító lesz az egyszer biztos, ugyanis az író a következő bejegyzésében már nemcsak beköszön, hanem el is fog búcsúzni a kedves olvasóitól.