Egy Film mind fölött, Egy Film kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen! - Final Cut

Szeretem az olyan rendezőket, akik nem csak, hogy rajongnak a filmművészetért, de képesek kellő odaadással és elismeréssel fordulni a régi és új remekművek tárházához.  Pálfi György Final Cut c. filmje ezt a benyomást kelti már az első pár képkocka megtekintésénél. A másfélórás ámulat nem nélkülözi az emberi érzelmek bemutatásának széles skáláját, ahogyan a szerelmet, szexualitást, félelmet és drámát sem. Az alkotás végigvezet bennünket egy olyan alagúton, melyet a filmtörténet nagyjai ástak ki és tettek halhatatlanná, majd felidézi a száz meg száz édes, vagy éppen keserű élményt, amit e több, mint ötszáz alkotáshoz kötünk/kötöttünk életünk során. A Final Cut több évig készült sok száz klasszikus film jeleneteinek összemontírozásával megalkotva egy várakozásainkat felülmúló történetet, melyet Cannes-ban vastapssal jutalmaztak a nézők. A temérdek ikonikus filmzenével tűzdelt remekmű egy újabb „alap” filmmé avanzsálódott világszerte. Egy hibája talán a pozitívuma is, hogy egyes jelenetei annyira szerethetőek, hogy tovább is elnézné az ember, ahogyan magát a filmet is.