Egy nyugdíjas mindennapjai - Red.

Abból nagy baj nem lehet, ha pár veterán cimbora újra meglátogatja egymást egy hosszú hétvégén. No persze a látogatás, inkább toborzás és a hosszú hétvége egy minden brutalitást magába foglaló henteléssel egybekötött golyózápor, de ne akadjunk fenn a részleteken. Frank Moses (Bruce Willis), más néven „RED” (Robbanékony, elszánt, durvul)  békés nyugdíjas mindennapjait éli. Sétálgat a kertvárosi házikójában, pirulákat szed – csak mert öregszik –, bögréből iszik, ahogy azt Amerikában szokás, türelmetlenül várja a nyugdíjcsekkjét és az ezzel kapcsolatos telefonbeszélgetést Sarahval, az ügyintézőjével, akit látatlanul is nagyon kedvel. Az ágyban olvassa a Szerelem kegyetlen rejtélyét és fénylő szarvasok vannak a kertjében; ez RED, aki kormányokat és drogbárókat buktatott meg és aki minden idők leghatékonyabb titkos ügynöke volt egykoron a CIA-nál. Mondanom sem kell, hogy egy nyugger sem szereti, ha békés életét váratlanul megzavarják, főleg nem, ha egy rohamosztagról beszélünk. Miután kiiktatatóit el tette láb alól úgy dönt meglátogatja a nőt, akivel idáig csak telefonon flörtölgetett, elrabolja, majd első randi néven beveszi a szerveződő nagy alakulatba, csak, hogy életben maradjon a másodikig. A csipetcsapat tagjai még: a nyugdíjas otthonban nők seggét stírölő, végső stádiumú májrákos Joe (Morgan Freeman), a föld alatti bunkerben élő, egy rózsaszín malacot húrcibáló, üldözési mániás szociopata Marvin (az utánozhatatlan John Malkovich) és még páran hasonló önéletrajzokkal. A jó hangulatot és felhőtlen szórakozást az üdítő zenék mellett Willis szokásos cinizmusa garantálja, a látványos akciójelenetek és jól megírt humorbonbonok már csak tejszínhab a torta tetején. Malkovich alakítása páratlan és bátran kijelenthetjük: ez az ember nem normális. Egyszerűen ez a recept tökéletes, mint a jó piskóta: könnyed és nem lehet abbahagyni.