Ha a hegy nem megy Mohamedhez... - Mindenki megvan (Everybody's fine)
Mit tehet a kertészkedésen és a TV nézésen kívül egy amerikai, kertvárosi, nyugdíjas, özvegy, volt huzalgyárban dolgozó családapa, ha nem jönnek el gyermekei a gondosan előkészített és precízen megtervezett családi vacsorára? A hátára kapja a csomagjait, – és a filmet – majd nekivág a végtelennek és azt üvölti: jövök srácok!
Robert De Niro az utóbbi időkben alakított ingerszegény szerepei után (Az Ügynökség, Csillagpor, Minden azzal kezdődött, A törvény gyilkosa) újra bebizonyította, hogy még hatvanhat évesen is képes elkápráztatni, felüdíteni, megbazsalyogtatni, megdöbbenteni és megríkatni a nézőt, úgy, mint korábban a Dühöngő Bikában, vagy akár a Taxisofőrben. A rendező, Kirk Jones egy remake-et készített Giuseppe Tornatore 1990-ben készült filmjéből, melyben a főhőst a páratlan Marcello Mastroianni alakíthatta. Úgy látszik e történet főszerepét, – mely a mindennapi életről, az öregedésről és a magányról szól, – csak nem mindennapi színészek játszhatják el, ezért lesz a végeredmény párját ritkító és ezért hunyhatunk szemet a középszerű történetvezetés, a kissé kibontatlan mellékkarakterek és a túlságosan sűrített szekvencia struktúra fölött. A történet egy kertvárosi, nyugdíjas éveit tengető, magányos családapa köré építkezik, aki nemrég vesztette el feleségét, így egyetlen vágya, hogy egy asztalhoz ültesse az amúgy aprónak nem nevezhető család maradékát (négy gyerek és egy unoka). Az időpont, a legfinomabb bor, a legjobb étel, az új grillsütő már megvan, de ennek ellenére folyamatosan mondják le az utódok a családi randevút, míg végül Frank (De Niro) kénytelen új taktikához folyamodni és úgy dönt, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor meglepi a gyerkőcöket az ország minden, több ezer kilométerre lévő szegletében, ahogy az lenni szokás egy amerikai filmben. Egészségi állapota ugyan tiltaná az utazást, ezért annyi engedményt tesz a nyavalyájának, hogy kizárólag csak vonattal és busszal közlekedik, így elkezdődhet egy igazán érdekesnek látszó road movie kis extrákkal, drámával és emberi sorsokkal karöltve. A felhőtlen lelkesedés és kíváncsiság a film alatt egyre csak csökken látván, hogy a már nem is annyira gyerekek olyan problémákkal küszködnek, melyeket palástolni kell édesapjuk előtt, nem úgy, mint korábban anyjuk előtt tették. A férfi, aki mindent megtett családja boldogságáért, most megértően, de kétségbeesetten áll fiai és lányai ajtaja előtt reménykedve, hogy boldognak látja majd őket. A film igazi varázsa, hogy Frankben, nem csak Franket fedezzük fel, hanem a mindenkori apát, aki ugyan kérdő szemekkel mered ránk, de csak az a primer szándék vezérli, hogy boldognak lássa azt, aki(k) számára a legfontosabb(ak). De Niro ezt nyilatkozta: „Öt gyermekem van és két unokám. Én megértem Frank-et, a saját tapasztalataimból merítettem, melyeket átéltem az életem során.” Igen, ha az életben is képes De Niro ezt a „szerepet” játszani, akkor nem csak mesteri színész, de kiváló apa is lehet. Viszont – és annak lennie kell –, maga a film nem nyújt semmi különlegeset, semmi olyat, amit nem vártunk volna el. Nem vágjuk magunkat a földhöz azon, hogy valaki már titokban elválni készül, vagy éppen a karrierje mellékvágányra tévedt, és már meg se lepődünk amikor kiderül, hogy a táncos lábú „kislány” a saját nemét szereti, miután ráébredt arra, hogy fájdalmas dolog a szülés. A történet lassúsága önmagában remekül működik, de a rendező összekuszálja az amúgy tökéletesen és rétegesen kibontakozó történetet a mellékszál „lelövésével” és a felesleges nem diegetikus telefonbeszélgetésekkel. A zene még említésre méltó, ugyanis rögtön belemászik a fülünkbe, a boldog kertvárosi, ötvenes éveket makulátlanul felidéző „Catch a falling Star” c. sláger nóta, melyet a film végére kisebb-nagyobb drámának helyt adva az „I want to come home” c. végcím dal vált fel. A Mindenki megvan nem kiemelkedő alkotás, viszont a maga hitelességével elkalauzol minket egy tragikus, de egyben szívmelengető utazásra, melyet először vonattal és busszal, de hazafelé már repülővel tehetünk meg.
Budget: $21,000,000 (estimated)
Opening Weekend: $3,852,068 (USA) £68,948 (UK)
Gross: $8,855,646 (USA) £68,948 (UK)
