Hárman párban - Vadállatok (Savages)

Oliver Stone a zsánercápa elnevezés jól példázná a jelenlegi direktori munkáját, ugyanis romantikus-vígjáték-drogcsempész-akciófilmjét nem éppen egyszerű feladat egy műfajba keretei közé szorítani. Azért nem annyira elszállt, mint Baz Luhrmann a Moulin Rouge-nál, de kicsit ebből, kicsit abból azért szemezgetett. Nosztalgiázva a méltán híres alkotó nagyot akart durrantani és újfent egy durvább vonulatú filmmel rukkolt elő nézőinek. Az ezredforduló óta csökkenő színvonalat produkáló rendező filmjének megjelenését sokan izgalommal várták, bár a brutális visszatérés inkább közepesen sikerült. Egy bombasztikus hősnő meséli el történetét, melyben helyet kapnak a drogok, nem hiányozhatnak szeretői/szerelmei a fiúk, - akik mellesleg legjobb barátok -  felmerül egy kis emberrablás, majd sok lövöldözés, kínzás, móka, kacagás. Ophelia (Blake Lively), vagyis egyszerűen „O” a tengerparton sétálgatva úgy dönt mesél nekünk valamiről. Valami olyanról, amit lehet, hogy nem is élt túl, de ha még halottan is suhan végig a tengerpart szellős vidékén, ezeket a gondotokat úgy véli meg kell osztania velünk. Két férfi van az életében, akikben az egyedüli közös, hogy mindkettőtől van orgazmusa és egy droglabort üzemeltetnek. Az egyikkel kefél, a másikkal szeretkezik. Az egyik keményfiú, a másik buddhista. Már éppen kiszállnának a bizniszből, amikor visszautasíthatatlan ajánlatot tesz nekik a lokális drogszervezet, melyet valahogy mégis sikerül visszamondani. A meggyőzés részükről ezután a közös pont eltulajdonítása, vagyis a lány elrablása. Don Winslow Barbárok c. könyvéből készült szösszenet egy jól működő szerelmi háromszög történetéről és persze némi akcióról szól, de valahogy sok mindent akar egyszerre. Az egyik pillanatban még a Baja drogkartell egyik bérgyilkosa/végrehajtója Lado (Benicio Del Toro) elmebeteg vigyorától megáll bennünk az ütő, aztán ugyanez válik nevetségessé, amikor, mint egy kissrác úgy érzi, hogy cseszegetik. Az első tíz perc kisebb pornógyűjteménynek is elmegy egy tinédzser srác merevlemezén, aztán mindezt felváltja a romantika, később pedig a brutalitás. Tény, hogy hamar elrepül a játékidő, de az utolsó tíz perc rosszabb, mint, amikor a Dallasban kiderül, hogy valaki csak álmodta az egészet (az előző pár évadot).  De azt leszámítva, hogy a katarzistól egy kontinensnyire vagyunk még a záró képeknél a film élvezetes és könnyed kikapcsolódást ígér. Nem szállhat versenybe ugyan Mickey és Mallory Knox nászútjával, de pár kiló méterre lemaradva azért még siethet a nyomukban.