Zsánerparódia zombival, jó étvágyat! - Éjszaka az erdő mélyén (Cabin in the Woods)

A Ház az erdő mélyén ideális serkentőszer mindazoknak, akik megfáradtan sóhajtottak egy nagyot, amikor örökre csalódtak a megszokott zsáner századik bőrlevedlésében. Az első – nem akármilyen – filmes Drew Goddard irányt váltva újragondolta a műfaj alapvető elvárásait, majd annak megfelelése helyett a néző kíváncsiságára és képzelőerejére bízta a szerencséjét. Nem is rosszul. 

Bevallom már a poszter felkeltette az érdeklődésemet, ugyanakkor a forgó ház által hirdetett kaszabolás maximum átvitten pörög maga körül – az őrület és a bohózat határán. A direktor műfajért való rajongása jól körvonalazódik filmjében és meg van az a szerethető tulajdonsága is, hogy képes gúnyt űzni a zsáner kötött és néha unalmas mozzanatiból. Goddard nem titkolt célja volt, hogy ne csak egy szörnyes, kreatív módon darabolós filmet eszkábáljon össze két nap alatt, ami gepárdgyorsasággal készül majd el egy alul berendezett stúdió berkei között. A rendező elmondása alapján gyermekkora óta él-hal a horrorfilmekért, bár legjobban a Carpenter féle „A dolog” érintette meg. „Ez a film nem azt akarja megmutatni, hogy valami félelmetes történik. Ez valami másról szól. A kultúránkról, arról, akik vagyunk.” – mondta Goddard A dologról egy interjúban; mindemellett érezhető az a próbálkozása, hogy valami hasonlót kreáljon filmjében. A rendező korábban forgatókönyvíróként és producerként dolgozott; többek között a Lost, Buffy a vámpírok réme, Alias és Angel c. sorozatokban tevékenykedett. A történet kezdete nem áll távol a már ezerszer elcsépelt alapsémától; öt fiatal úgy dönt a hétvégét egy – a civilizációtól távol eső – kulcsos házban tölti pár üveg sör, egy kis fű és egy farkas trófeával smároló lány társaságában. Mindez persze egy egyetemista álom lehetne, ha nem csatlakoznának a kissé ápolatlan külsejű zombik, akik hívatlanul állítanak be a buliba. Nem állítom, hogy viccet csinálnának a filmből, nem, ez nem ilyen egyszerű. A film a társadalom, az egyének, no meg a zsáner roppant éles kritikája, az emberi természet túlélését mutatja be a maga groteszk világában, majd gúnyt űz az ezeréves toposzok avíttságából. A történet bizonyos mellékvágánya nem mellesleg kissé hajaz a Battle Royal, vagy az Éhezők Viadala játékrendszeréhez, jó nem annyira, hogy azt mondanánk koppintás, viszont éppen eléggé ahhoz, hogy rásüssük: példátlan. A színészi koncepció láthatólag a B kategóriás jelleget célozta meg, de ebben az esetben úgy érzem nem volt hiába a vérfrissítés. Fran Kranz reszelős, érdes hangja igazán mulatságosan és sejtelmesen hat még szörnyek nélkül is; ha nem diegetikus hangként szólalna meg a vásznon, bizony nehéz lenne eldönteni, hogy egy zombi, vagy ő következik. Chris Hemsworth kezéből ugyan hiányzik a Mjölnir, de még így is ő a kemény gyerek a bandában. Lényeg, hogy minden megvan ahhoz, hogy egy jó másfél órát eltöltsünk éjjel a kanapénk – vagy a mellettünk ülő szőke – társaságában; van itt arcba fröccsenő vérzivatar, brutális cickók, kissé otromba humorbonbonok, eltévedt zombi család és miegymás. Horror rajongóknak alapmű, kezdőknek meg kötelező.  

Budget: $30,000,000 (estimated)

Opening Weekend: $14,743,614 (USA) 

Gross: $42,043,633 (USA)  $65,902,967 (Worldwide)